Mindenki keres egy új világot

Elérem a túlcsorduló álmaimat

Túlugrani a horizonton

Nem tudni mi van felette

Elfutottam

Túlugrani a reményen, csak elfelejteni a bátorságot

Elsöpörni a tömegből

Elvesztettünk valamit, ami fontos

Héj! Héj!

Héj! Héj!*

Leöllek egy rosszalló arckifejezéssel

Ez volt a legszebb mosoly, amit csinálni tudok

Az álarc túlcsordult könnyekkel

És a maszk átázott

Még egyszer elrejtem magam egy új álarccal

Folytatom a sétát tovább a sima csatamezőn

Képtelen megtörni és küzdeni, igen!

Messzi hegyfokon, az álmok

Türelmesen várakoznak

Egyenlő az esetlen kutatással

Alighanem meg tudok érkezni ide

Héj! Héj!

Héj! Héj!*

Mindig megfordulok, és távolra nézek

A láthatatlan szivek megérkeznek

Elfutnak velem

De este felnézek a csillagokra

Kersztül nézek a távcsövön

Keresem a helyem

Továbbra is egyensúlyba tartom a csatateret

Elkapom az elhervadó virágot, igen!

Távolról megfogom

Közelről kezdem elkapni

Ha elvesztem az utam

A hullám valózsínűleg elmondja nekem

Keresni egy új világot, tétovázás, és zűrzavar

Alighanem tudom azt

Ha nem állok meg, és feljebb lépek

Ezt nem tudom megszerezni

Mindenki keres egy új világot

Elérni a túlfolyó álmokat

Átugrani a horizonton

Célba venni a remény hegyfokát

Héj! Héj!

Héj! Héj!

Héj! Héj!*

Lehet, hogy összevisszának, és hülyeségnek tűnik, de ez a zsövege...